Földrajzi fekvése? Kétségtelenül ez is: a város a hatalmas öböl és az odavezető tengerszoros partján magas dombokra épült. A Csendes-óceán itt 80 km hosszúságú védett öblöt formál, amelybe csak keskeny tengerszoroson át lehet bejutni, a Golden Gate-en, az Aranykapun. Az öböl két részre tagolódik, az északi San Pablo Bayre, ide torkollik a Sacramento River, a déli rész a San Francisco Bay.

Éghajlata hozzáad valamit varázsához: itt nincs kemény tél és forró nyár, csupán egyetlen, hosszúra nyúlt tavaszi-őszi időszak az óceán kiegyenlítő hatása következtében. Az óceán töménytelen mennyiségű ködöt is hoz a városra, főként a nyári hónapokban, estefelé, amikor a tenger felől csakúgy áramlanak a ködfelhők, lassan megtöltve az alacsonyabban fekvő részeket.

A varázst nem magyarázhatja teljesen San Francisco építészete sem. Műemlék alig van a városban, hiszen az egész település alig több mint másfél száz éves. Centruma olyan, mint sok más amerikai nagyvárosé: magasépületek, irodaházak, áruházak, lakótelepei pedig jelentős mértékben azokból a múlt századi, század eleji épületekből is állnak, amelyek más városokban százával találhatók. Igaz, San Francisco itt el eltér másoktól: gondosan rendben tartja, vidám, derűs színűre festi ezeke a házakat, s hozzátoldja hagyományos építészeti megoldásukhoz a hatalmas földszinti zár verandát, a nagyablakos  nappali szobát - de ez sem az igazi különlegesség.

San Francisco rendkívül összetett város nemzetiségi szempontból: a legkevesebben tlán éppen az angolszászok vannak. Hatalmas kínai, olasz, német kolóniák alakultak ki: a Chinatownban kb. 30 ezer kínai él.

A város az amrikai kulturális élet fellegvárai köze tartozik: itt működik az ország második álandó operatársulata, van szimfonikus zenekara, számos színháza, sok múzeuma. Kultúrája színesebb, mint New Yorké.

Nagyváros, de hiányzik belőle a nagyvárosok ridegsége. "Frisco" - ahogy szinte mindenki becézi a várost - barátságos és baráti. Talán legjobban az angol költő, Rudyard Kipling fogalmazta ezt meg: "San Franciscónak csak egy hibája van - írta. "Nehéz otthagyni..."

Ami szinte a legfurcsább: ez a derűs város egy évszázaddal ezelőtt alighanem a legrosszabb hírű fiatal metropolisza volt az USA-nak. Ugyanis a legnagyobb "boom-town"-ként, az egyik napról a másikra, földből kinőtt városként indult el a karrierje útján. Története ennél messzebb nyúlik vissza: abban az évben született, amikor az amerikai függetlenség, 1776-ban. Ekkor alapított a spanyol gyarmati kormányzat itt egy kisebb erődöt, a Presidiót, a katolik egyház pedig missziót, amelyet csak Dolores néven ismernek, de amely Assisi Szent Ferenc nevét viselte. A település neve akkor még Yerba Buena, azaz "jó fú" volt, csak azok éltek itt az indiánokon kívül, akiket a spanyol gyarmati kormányzat helyezett ide. Még 1841-ban is mindössze 30 család alkotta a katonákon és a papokon kívül a lakosságot.

Az arany hozta a nagy változást. A város lett a californiai aranyvidék kapuja. A spekulánsok hada elöntötte a város, az ingatlanárak csillagászati magasságokat értek el, a fogyasztói árak a magasba szöktek.

1906. április 18-án hatalmas földrengés rázta meg a várost. Sok épület összedőlt, a leomlott házakban tűz ütött ki. Szinte az egész város leégett, csak néhány negyed maradt meg. Már a földrengés másnapján hozzáfogtak a város újjáépítéséhez. Azóta korszerű nagyváros nőtt ki a földből és a megmaradt részek is átalakultak.